Bocsi anya, szellemeket látok

Én mögöttem nem maradhat lábnyom

Félvállra veszem a kabátom de nehéz a be nem vállalt súlya amit rá nyom

Bocsi apa, köszi a kabátot

Abban teszem zsebre a világot

Abban leszek én is amíg állok

Felismer majd benne aki látott

Megígértem, hogy nem leszek kétszínű soha

Most a kövek a nyakamon kb. hét színű csoda, hogy még élek

Sosem ugyan oda lépek, ez para, tudom szeretnek is érte, mi marad?

A szemem mint a smaragd, tudom szereted ha szabad

Bármit tehetsz, csak egy szavadba kerülök

Fogj, amikor lefele merülök

Elhagyatott házban élek, úgy emlékszem itt találkoztunk mi anno

Szemeinkben ég a tűz, ha betekintesz

Az udvarom senki másé

Egy ablaktalan házban élek, úgy emlékszem te voltál az ki a lelkem bekísérte

Kíváncsi a szívem milyen fajta

Kíváncsi, hogy mi az ami hajtja

Keresi a szöget ami tartja

Pedig csak egy tű van a szénakazalban

Sose vagyok dühös, pedig kéne

Rád haragudni olyan mint a méreg

A szemem előtt peregnek a számok

Mondd hát, mikor jöjjön el a te országod

Bocsi anya, szellemeket látok

Mögöttem már nem maradhat lábnyom

Félvállra veszem a kabátom de nehéz a be nem vállalt súlya amit rá nyom

Bocsi apa, köszi a kabátot

Abban teszem zsebre a világot

Abban leszek én is amíg állok

Felismer majd benne aki látott