Ami benned lakozik

Azt, ami benned lakozik

Az, ami benned lakozik

Azt, ami benned lakozik

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Virágos rét, vágsz egy ösvényt át a fák közt

És túl a sűrű erdőn egy tisztás tárul eléd

Kis tó a közepén, és a tó vizében fodrozódó

Sziluettből lassan kibomlik a saját tükörképed

Álom s ébrenlét közt a határok elmosódnak

Egy folyamatos múlt -jelen-jövő idővé

Egyetlen hosszú nappá olvad össze a sok epizód

S egy történetté

Miről csak végül derül ki, igazából miről is szólt

Hogyha a szemed előtt csak egy cél lebeg

És nem egyszerre minden

Ha vállalod, ha nem szégyelled

Ha tudod, nem adják ingyen

Ha nem bízod a szeszélyes szélviszonyokra

És nap-nap építkezel

Egyenes út visz egész a célig

Míg ne állsz le, dolgozik az agy

És új barázdákat szánt

A fontosra fókuszál csak, arra aminek nem veszi hasznát

Ügyet sem vet, így kizárja a zavaró tényezőket

Munkához lát és terepet rendez

Tőle a többi nézelődhet élethosszig

Azzal ő neki nincs semmi dolga

Fel se tűnik: a távolban egy fehér vitorla

Úton vagy és világokon vágsz keresztül

Máris menni készülök, alighogy megérkeztem

S a szemem se rezdül

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Hogyha nem hozod ki magadból azt, ami benned lakozik

Az, ami benned marad tönkre fog téged tenni

Tudom a dolgomat, tolom a dolgomat

Unom a dolgomat, trauma, bódulat

Borul a tervezet, fordul a gondolat

Holdudvar fényt nem ad, maradnak földutak

Őrlángon az öntudat, körtáncot

Járó telt szolga hű ködfátyol, tőrpárbaj

Tört álmok kergetése azon kevés dolog között van, ami időtálló

Örökzöld, gyerünk kölyök, pörögj föl

Ne maradj le, haladjál, a szivárvány

Tövében arany vár, csak akadj rá, bár gyanakvás

Legyen benned, ha gyalog mész, tapasztalsz

Lepusztult helyek közt, majd természet, hegyen fönn

Lehet nem egyből mutatja szép arcát a táj

De ott kell menni leginkább hol a madár se jár

Ki csupán lebeg-lobog nem biztos, hogy szintet lép

A semmi is mindenség, de út nélkül nincsen cél

Ugye nem hiszed, hogy fogytán a kraft?

Világegyetemünk mozgásban tart

Mozgásban a Föld, Hold, a Nap

Belőlük ered minden, mi önmagad

Ugye nem hiszed, hogy fogytán a kraft?

Világegyetemünk mozgásban tart

Mozgásban a Föld, Hold, a Nap

Belőlük ered minden, mi önmagad

Ugye nem hiszed, hogy fogytán a kraft? (fogytán a kraft)

Világegyetemünk mozgásban tart (mozgásban tart)

Mozgásban a Föld, Hold, a Nap (a Föld, Hold, a Nap)

Belőlük ered minden, mi önmagad (Önmagad)

Ugye nem hiszed, hogy fogytán a kraft? (fogytán a kraft)

Világegyetemünk mozgásban tart (mozgásban tart)

Mozgásban a Föld, Hold, a Nap (a Föld, Hold, a Nap)

Belőlük ered minden, mi önmagad (Önmagad)