Néha egyedül némán

Ülök a szobában, nézz rám

Falakat húztam magam köré

Magam tettem le minden téglát

Amikor nem tudtam megérteni mást

Húztam magam köré egy új akadályt

Ellenségképet gyártva könnyebb volt a felelősség helyett mindig a tagadás

Ezek vesznek körbe folyton

Amíg bent ülök magam megfolytom

Odamegyek közelebb, mégsem

Ellököm, hogy magam megvédjem

Önvédelemnek hívom, de csak gyáva vagyok, sírok

Kifogásokat keresek felelősség helyett ameddig csak bírok

Ellököm azt akinek esélye lenne

Bízok de nem hiszem, hogy ez menne

Zavarodott vagyok és túl nagy a döntés terhe

Félek, hogy ezt látod

Megalázod

Mi van hogyha bántod?

Mi van hogyha nem? Hogyan kezelem?

Nem tudom milyen már ez a szerelem

Saját magam árnyéka

Nem tudom mi a szándéka

Az évek alatt valami eltört bennem és ez mindig rám lép ja

Nyújtanám a kezem, de nem tudom hova, amikor érzem nem jó

Saját szívembe rakom a szálkákat, csak a rossz minden szó

Perzsel, csak fáj

Jön a hang bent, nem vár

Reflex, nagy kár

Dőlnek a falak le rám

Nem kell, hagyjál

Szívem csak egy vesztegzár

Reflex, nagy kár

Dőlnek a falak le rám

Nem látom

Hogy ki vagyok már, ebben a nagy csapdában eltörve, csak lábnyom

Elveszett az úton aki voltam, örökké magamba zárom

A boldogság nekem csak szó, de én tudom, hogy sosem találom

Hogy ki vagyok már, ebben a nagy csapdában eltörve, csak lábnyom

Rettegek-e még?

Nem vagyok elég

Nem létezik számomra egy menedék

Kiderül, hogy nem is vagyok az akinek mutatom már magam rég

Játszom az erőset

Közben csak kritikák, pengék a bőrben

Folyton Győznek, Megtörnek

Ezek a falak nem dőlnek

Szívemen az ólomsúly

Merev vagyok túlontúl

Félni kezdek, hogyha valakiben azt látom, hogy nem is úgy mozdul

Attól tartok mi van, ha meglátom magam?

Önmeggyőzés után tudom, ezt nem szabad

Minden végső illúzió elszáll hamar

Magamnak hazudok, hogy jó ember maradsz

Kontroll nélkül nem is érzem

Tudom, hogy a szavam megígértem

De én régen nem így éltem

Nem volt felelősség, elintéztem

Mindig más a hibás a sebeimért

Biztos van olyan aki engem is ért

De a falak mögé hogyan láss?

Félek attól, hogy valaki elítél

Saját magam árnyéka

Nem tudom mi a szándéka

Az évek alatt valami eltört bennem és ez mindig rám lép ja

Nyújtanám a kezem, de nem tudom hova, amikor érzem nem jó

Saját szívembe rakom a szálkákat, csak a rossz minden szó

Perzsel, csak fáj

Jön a hang bent, nem vár

Reflex, nagy kár

Dőlnek a falak le rám

Nem kell, hagyjál

Szívem csak egy vesztegzár

Reflex, nagy kár

Dőlnek a falak le rám

Nem látom

Hogy ki vagyok már, ebben a nagy csapdában eltörve, csak lábnyom

Elveszett az úton aki voltam, örökké magamba zárom

A boldogság nekem csak szó, de én tudom, hogy sosem találom

Hogy ki vagyok már, ebben a nagy csapdában eltörve, csak lábnyom