Temegén (feat. Koszi Janka)

Mikor a tóban fürdünk meztelen Mikor a kezed órák óta nem sikerül eleresztenem Mikor a teraszon ülve tör ránk a hajnal Mikor a parton fekszünk félig vizes hajjal Mikor a menetszéllel hullámzik a kezem Mikor a lila naplementét észreveszem Mikor az ablakon a július bekopog Én mindig arra gondolok Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Te meg én Te meg én Te meg én Amikor újra a régi közös dalunk szól Amikor annyira nyár van az aszfalt szinte forr Amikor fújjuk a füstöt mezítláb a fűben Amikor elmerülünk a végtelen egyszerűben Mikor a semmiből ránk szakad az ég De mi csak azt üvöltjük: Nem elég, nem elég, nem elég Mikor a pulzusom a torkomban dobog Én mindig arra gondolok Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Te meg én Te meg én Te meg én Mikor a szél a hajadba költözik Ahogy futnak a fák A homlokunk összeütközik És csak szállnak a füstkarikák Szállnak a füstkarikák Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk Te meg én Te meg én Te meg én