Páratartalom

Szeretném, hogy az életem ne éljem meg szerepként Hogy a tudatom ne változzon meg szerenként Persze szeretném, hogy legyen egyenlő minden teremtmény De ha nem lenne különbség, hol volna tanulság és eredmény? Nem szeretném azt, hogy elbukjunk a koreszmén Szeretném hinni, hogy egyszer jobb lesz még Tudod én úgy szeretném majd elhagyni a Földet Hogy a végén azt érezzem, már nem tehettem többet Szeretném, hogy lássunk egymásra meztelen De nem szeretném magamból azt, aki féltve a világtól mindezt elfedem Szeretni rohadtul szertelen, adni mindent bohón De mi van, ha később bele ezt nem teszem? Ha a viaskodás magunkkal nem volna szempont Talán el is múlna a bája annak Mi előtte mindkettőnknek szerényen megvolt Megmaradni, kiben a vér pezseg De ezért nem lennék többet másnak egy csepp vétke sem Az lennék, ki oly sokat adhat, mert mindent látott De utálnám, ha tudnám, hogy a domb mögött pontosan mit találok Ha nem lennék neked nehéz eset Pedig ha nincs jó és rossz, hogyan kerekedik ki a szép mese? Élem Éled Félem Féled Én azt szeretném, (éld meg) Te is ahogy én, (félek) Legyél velem oly erős, (védj meg) Ha elesel, essek én. (érted) Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom Páratartalom Egy gyerekes srác, meseszeánsz, ami a rím köré gyűl A sztori nem a finálé, hanem ahogy épül Emlékezz rám, hogy aki úgy harcol, hogy békül Szeretnék magam után hagyni valamit emlékül Szeretném nem belegondolni mindenbe a rosszat Hogy a hírek ne húzzák fel az agyamat naphosszat Én úgy szeretnék maradni hű az elveimhez Hogy kapok olyan estét még, ami reggelig lesz Szeretnék utazni a Hold körül, érezni a bőrömön Hogy önhibáimon túl egyelőre működöm Szeretnék magamon kívül másra is számítani Élni és élni hagyni, nem önámítani Ha nem lennének elveim, nem kisérné félelem Ha megérteném, hogy az életemben a voksom valóban hova, miért teszem Kívülről tudni, befele látni Bátorítana, hogy hiszek magamnak, merek nekivágni Ha megmutathatnám azt, hogyan láthatsz valamit máshogy De nem szeretném, ha meggyőzne az egy igazságom Az, hogy elmondjam, mi bánt, nem volna tényleg oly hosszú Ha megkarcolnák önérzetem, nem viselném oly rosszul Ha nem nincs enyém, tiéd, ezt megélni még Egy év, egy élet is kevés, mi ért el idáig Türelem, ideje megtanulni várni Szeretnélek megfejteni, kettőnk együtt kitalálni Élem Éled Félem Féled Én azt szeretném, (éld meg) Te is ahogy én, (félek) Legyél velem oly erős, (védj meg) Ha elesel essek én. (érted) Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom Páratartalom Te veled én, szeretném ha belefér A menedék peremén, te legyél, te meg én Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül Ha minden part a napra kiterül Az ég majd felborul, nem menekül Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül Ha minden part a napra kiterül Az ég majd felborul, nem menekül Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül Ha minden part a napra kiterül Az ég majd felborul, nem menekül