Elmentél

Fél 7-kor csörgött a szomszédban az óra, Hétig az ágyban még álmodoztam rólad. Beköszönt hozzám a hétköznapi reggel, Számított rá, hogy jobb lábbal kelek fel. Főztem egy kávét s fésülködni kezdtem, Kihűlt, mint mindig s még kócosabb lettem. Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek, Mert még nem tudtam, hogy elmentél. Délben hamburger volt csak az ebédem, így volt néhány percem, hogy napozzak a téren. Bámult egy srác, sőt elindult utánam, Hátra sem néztem, de nem is nagyon bántam. A délután végül egész gyorsan eltelt, Sok volt a munkám, tettem, amit kellett. Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek, Mert még nem tudtam, hogy elmentél. Hazafelé a Katihoz benéztem, Hogy türkizkék blúzát egy napra kölcsön kérjem. Adott még hozzá egy csíkos olasz farmert, Hogy szebb legyek este, egy kicsit ki is festett. A sarki közértben vettem néhány dolgot, Sajnos a kedvenc édes borom nem volt. Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek, Mert még nem tudtam, hogy elmentél.