Cella (feat. Manuel)

A cellámban egyedül Senki se menekül most Régóta cefetül érzem magam, de nem számít Mert feldolgozom a sok fost Eleget játszottam faltörő kost El kell, hogy kerüljem a sok gyilkost Az ablakon besüt a fény Elvettek mindent, csak ez az enyém A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettegek Kezemet nyújtom, a karomat kérik Nem csak a láncom, a bilincs is fénylik A lelkem vérzik, ezt ők nem értik Nem baj, majd így csinálom én is végig Tükörbe nézve ugyanazt a kissrácot látom Húzzák vissza, nehogy felmásszon a csúcsra Kopott a csizma, de megteszi újra Mert tudja, és unja, a szemetek szúrja Szűk ez a cella Kellett a della Nem tudtam soha, hogy hol a határ Odakint valahol sír az anyám A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettegek Miattatok kerültem ide be Soha nem hittem, hogy könnyű lesz ez Összenyomnak a falak, amíg ők vallanak Tartom a számat, és várok itt lent Nem bírok mozogni már Visszatart engem a kényszerzubbony De kijutok innen, mert valaki vár Valaki vár Erre mindenem feltettem Ti nyertetek, én pedig vesztettem Rég tudtam, hogy ez lesz de belekezdtem Belemelegedtem Rendet kell tennem a fejetekben, erre születni kell Rengetek idő, és rengeteg terv Semmit nem adnak ingyen idelent A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettegek