Mama

Mit is mondhatnék még, Hiszen mindent tudsz rég; Ami titkom csak volt, Már régen tiéd... Az első szavamat, azt is csak te hallottad,- Csak a tiéd... Te vagy minden játék, Te vagy minden, ami szép; Ha bántanak még, Csak te vagy, aki véd... És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó,- Nem szép... Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk, Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk... Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk,- Ne sírj! Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,- Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek. Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel,- Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz. Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,- Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég... Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,- Ott már várnak rég,- Ne sírj, kérlek ne sírj! Mama, emlékszem jól, Mert megtanítottál: A szeretet nem szól, Az néma csendben jár... Én őrzöm a sok mesét,-hidd el, továbbadom még,- Ne félj! Mama, búcsúznom kell, Tudod, várnak már rég: Csak egy dalt játszom el, Neked írtam, tiéd! Ígértem csillagot,- de egyet sem adhatok,- Messze az ég... Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk, Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk... Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk,- Ne sírj! Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,- Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek. Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel,- Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz. Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,- Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég... Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,- Ott már várnak rég,- Ne sírj, kérlek ne sírj!