Kifacsart citrom

Iszom a kávém hidegen átsuhan a bánat a szívemen nem jöhet vissza a pillanat '89-ben egy híd alatt nem zavart minket semmi sem holdfény táncolt a hűs vizen ki hitte volna hogy így alakul vártuk a hajnalt a rakpart kövén gyanútlanul Kihull kezemből az üres pohár vállamra fekete lepke száll kiszáradt mederben araszol az éj életem lerágott dinnyehéj életem huzatos váróterem hamis lapokkal játszik velem a rovott múltú jelen idő nem vési kőbe nevemet a savas eső ó ó a szép jövő sajnos kifacsart citrom ó ó a földgolyón én már nem vagyok itthon ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe Tolat a remény a síneken átsuhan a bánat a szívemen a fénysorompó vörösre vált pengeti egyedül a halál dalát saját magának az ágyamon a szavakon túli fájdalom ó ó a szép jövő sajnos kifacsart citrom ó ó a földgolyón én már nem vagyok itthon ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe Sötét szobámban a szél zenél a séta a falnál véget ér unalomig ismert képeket vetít az égre a képzelet belőtt magának egy töltetet elzúg egy meteor a föld felett az ötletet tőlem lopta de én már leszoktam róla hogy szkafander nélkül repüljek vele turistaként a holdra ó ó a szép jövő sajnos kifacsart citrom ó ó a földgolyón én már nem vagyok itthon ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe ó ó a szép jövő lassan kifacsart citrom ó ó ezt a dalt már csak magamnak írom ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe