Kinek Mondjam El Vétkeimet, Pt. 7

Semmi sincs, csak fénytelen éj, csak szótlan bánat, hiú remény, Nincsen hűség, nincs szerelem, nincs simító kéz nekem. Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem? Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem? Hideg az éj, de fényre vágyom, Mint délre húzó fecskepár. Testem kihűlt álom csupán, De lelkem szunnyadó tűzmadár... Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem? Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem? Ne kínozz, hisz előtted állok pőrén, bekötött szemekkel! Ó, Isten, mondd miért? Könnyek nélkül sírok a meg sem született gyermekemnek! Hogyan mondjam el vétkeimet? És a megbocsájtást kitől kérjem? Kinek mondjam el vétkeimet, a bűneimmel kell, hogy éljek! A megbocsájtást kitől kérjem? Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem!