Tavasz

Emlékszem fekete ingben voltam az nap A sárguló levelek arcomba hulltak Nem járt már egyetlen lélek sem a Tiszán Ez volt pontosan szeptember huszadikán És ha lehull egy levél A családfa még tovább él Csak kínok között áll Már örökre tovább Így lettek szomorúk a fűzfák szeptember huszadikán Majd ha újra virágzik, az avarból táplálkozik Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt S én elmondom, hogy te voltál a virágom Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza Ha télen elmész örökre hiányzol Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén Kísérlek téged utolsó utadra Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra S én elmondom hogy te leszel a virágom Emlékszem fehér ingben voltam az nap A családfákon új rügyek pattantak Elleptek minden szegletet a Tiszán Ez volt pontosan Március huszadikán És kihajt egy új élet Tele hittel-reménnyel És megtöri a csendet Értelmet ad az életnek Ezért virágzik ki a táj Március huszadikán És nekem te nyíltál, s majd most én hullok le tán Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt S én elmondom, hogy te voltál a virágom Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza Ha télen elmész örökre hiányzol Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén Kísérlek téged utolsó utadra Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra S én elmondom hogy te leszel a virágom Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt S én elmondom, hogy te voltál a virágom Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza Ha télen elmész örökre hiányzol Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén Kísérlek téged utolsó utadra Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra S én elmondom hogy te leszel a virágom