Orfeo (feat. Lobotomiac)

Fogom a lábszáram Nincs árnyék, ha nincs dícsfény Magzatpóz a váram És a hátam erődítmény Nem tartalak szóval Eldőlök, mint a bástya Ez a lerombolt, sóval leszórt Városok hallgatása 2x [Hiányból katalógust vezetek Szobámban borokat bontogatok Csúszom a lejtőn lefelé meredek Ugyanott maradok pont ugyanott Ki viszi át a szerelmet? Én átevezek Nem számít az ár meg az áldozatok Eurüdiké, fogd meg a kezemet A kárhozatra, ha lejárogatok] Ott, hol a Léthé mocsarából csak Feledést isznak az árnyak Áll a napágyam Szárad a szájam a tűztől Pórusaimban az ösztön Te egy szörfös vagy a Sztüxön Ha kijössz, sok helyi gyűl köréd Nézem, ahogy hátra simítod A meztelen ördögök üstökét 2x (Nem látom az erdőtől a fát A fától az erdőt De akkor is, ha pokolra mész Leszek a plusz egy főd) Volt, elmúlt és mára már Csak látlak és a pálmafák Alatt ér utol lassan csak A tagbaszakadt árvaság Kettőnk közös halmazát Felosztja már a láthatár Számadásra nem volt mód A szeszély, mint az ár-apály Szótlanság, modorosság Sok tovatűnt fogalom Ösztöndíjjal Sohaország Érződik a távolságod a szavakon Első külön karácsony Mindkettőnk home alone Ki viszi át a szerelmet Az 59es vonalon 2x[Hiányból katalógust vezetek Szobámban borokat bontogatok Csúszom a lejtőn lefelé meredek Ugyanott maradok pont ugyanott Ki viszi át a szerelmet? Én átevezek Nem számít az ár meg az áldozatok Eurüdiké, fogd meg a kezemet A kárhozatra ha lejárogatok] Engedj el, most már hagyj hátra Ne mutass soha többet jeleket Tört üvegek, kihajított kvarclámba Utcára dobott kerevet Elhagyatottan fekszem el itt De kicsit még mindig teveled Épp lomtalanítom a múltat, feledek Őrizem a szemetet Simogatástól a tenyered Nem lesz sebes, most már eleget Voltunk együtt, ez itt eldőlt Nekem legfeljebb csak a tindertől Lesz sebes a hüvelykujjam Mert nem lesz újra ugyanúgy Nem lesz semmi ugyanúgy Nem lesz semmisem ugyanúgy újra Márványkőből faragott bárányfelhők Mindig minden haragot ejtünk Emelkedő paradox lejtők Ami volt az mára eltűnt Erdőtől a fát A fától az erdőt Nem látom az erdőtől a fát A fától az erdőt Az esőből a felhők kivetkőznek Nem huzat, ami átjár Szellőztet a hiányod Gyermekké tettél De a felnőttévek elkezdődtek Csend jön, és én más nőket Keresek fel, nyomom a csengődet Itt hagytam az ernyőm Mást keresek Jelentést, jelent Kettőnket Nem látom az erdőtől a fát Te vagy a fa, ami rám dőlhet Az időben nem látok tovább Mert magadon tartod a távcsőmet Magadat valónak látszónak Mutatod a kétségek átszőnek De vége ugyanaz száz szónak Állok, mint egy zászló vagy Heverek, mint egy járólap Szobáink sarkában pókok szőnek Hálótárs nélküli hálókat A vége ugyanaz száz szónak A vége ugyanaz száz szónak Vége. Hagyjuk ezt zárszónak