AMETISZT

Le van ragadva a pillád a könnycseppektől

Ma sem tudok magamról füstöl az agy a sok anyagtól

Te is tudod nem látsz tisztán

Mert túl nagy a köd

Saját sorsomért kell hajszolnom

Esküszöm, hogy belül haldoklom

Mondhattok bármit de soha nem becsüli majd úgy egy másik

És ha ezt értékelné igazán

Uh, még egyszer

Utoljára bújj hozzám

Nem számít, hogy más vár rád

Hadd érezzem úgy, mint abban az álomban ahol átéltük minden vágyunk

Nem hiszem hogy én ezt érdemlem

Lehet a szívem még éretlen és véletlen volt ez a tánc

Megígértem nem iszok többet, de nem vagy itt velem, hogy rám szólj

Ó gyere már, csak gyere már

Remegek baby, alig állok

Nem számít én vagy te vagy a hibás

Mindketten elbasztuk, nincs közös irány

Hogy mi jön majd ezután, én sem tudom

Utoljára bújj hozzám

Nem számít, hogy más vár rád

Hadd érezzem úgy, mint abban az álomban ahol átéltük minden vágyunk

Még egyszer gondold át

Hogy ki gondol többet rád

Vagy fontosabb Ő

Fontosabb az aki miatt elvesztetted magad

Ó Istenem, hozd vissza már!