973

tíz perc veled semmi,

de buszra várva

az éjszakában lassú minden,

mint a halál

nem volt időm enni,

laktatott a gondolatod,

mert messze vagy,

de nem tudhatod

én milyen buszra várok,

973

Háros utca óta fázom,

nálad, nálad hagytam, nálad hagytam rég a kabátom

veled nincsenek talánok,

veled mindig nyár van,

szóval ha most nem hagylak el,

akkor ez meg várhat

tíz perc veled semmi,

de Zuglóban a homokóra eldugulva csordogál

haza akarok érni,

veled lennék,

de nem vagyok,

épp egy fesztiválon csapatod

és én mégis otthon várok

nulla óra harminchárom,

nem jön, nem jön a, nem jön a szememre álom

veled nincsenek talánok,

veled mindig nyár van,

szóval ha most nem hagylak el,

akkor ez meg várhat egybeforrtunk,

úgy kerítette be a karom a hátadat

és én sírni még nem láttalak, védtél

magadtól és féltél, hog

y bántalak veled nincsenek talánok veled mindig nyár van szóval ha

most nem hagylak el akkor ez meg várhat akkor ez meg

várhat akkor ez még akkor ez meg várhat akkor ez még...