A holnap küszöbén

Velem él az utca, ha hajnalban elindulok A félhomályban a fáradt tegnap elandalog A felébredő szél túl gyengéd Csak simít, mintha fából lennék De talán átlendít a holnap küszöbén Még nehéz a szem, a hajnali szél A harangon finoman játszik A villanyoszlopok fénye alatt Az éjszaka nyoma még látszik (még látszik) Annyira lassan jár egyik láb után a másik Hogy ásítok amire a saját árnyékom utánam mászik A valóság kemény, küzdök a feladattal De minden reggel a remény is együtt kel a nappal Tudom, hogy valóra válik, el nem múlik az álom Csak holnapig elnyúlik az ágyon Velem él az utca, ha hajnalban elindulok A félhomályban a fáradt tegnap elandalog A felébredő szél túl gyengéd Csak simít, mintha fából lennék De talán átlendít a holnap küszöbén Az éjjel fényei kialszanak a kávé illatától A házak felett lassan feloszlik a szürke fátyol Minden egyre elevenebb, az arcom összegyűrt búcsúlevél A reggelnek mindegy, hogy szeretem-e, mindenképp ír egy új mesét Bár itt maradhatnék... Veled még egy percre De kitűzve a cél, és elérem persze A holnap küszöbét átlépjük együtt Megtesszük míg megtehetjük Összeér a föld az éggel, Ahogy kéz a kézben jár Lassan véget ér az éjjel, S talán új nap ébred ránk Összeér a föld az éggel, Ahogy kéz a kézben jár Lassan véget ér az éjjel, S talán új nap ébred ránk Velem él az utca, ha hajnalban elindulok A félhomályban a fáradt tegnap elandalog A felébredő szél túl gyengéd Csak simít, mintha fából lennék De talán átlendít a holnap küszöbén Eh-eh-eh Oh-Oh Eh-eh-eh Oh-Oh-Ooh