Annyi minden mást csinálhatnánk itt,
Szerethetnénk is, ha volna még, akit
Érdekelne tán az az apró semmiség,
Hogy minden ég.
De ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még.
A napokat számolod, közben üres a tányérod;
Lassan helyet is cseréltek,
Te és az árnyékod.
A tükörbe vicsorgó szörnyeteg visszaint neked;
Sorra kerülsz Te is, jobb lesz, ha elhiszed.
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk,
Lekopva színeink, szürkévé változunk.
Az öröm csak káröröm, az érzés csak végtelen félelem,
Hát tényleg csak ennyi volt az életem?!
