Ez vagyok én

Elfáradt minden porcikám Kínos, mert üres az összes pohár A holnap már most fáj Kikészítettem az új ruhát Remélve, hogy lesz egy új barát Ki észrevesz Elváltam az összes embertől Ki szájára vette a teremtőt A bőrt a képről, leszedtem Ebből varrtam az új ruhát Sajnos tökéletes volt rám És ez nem egy jelmez Mert ez vagyok én Ki fáradhatatlanul küzd amellett Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem Én végzem a dolgom, nem vár a poklom Az úr a sorsom, az ima az otthon De ki vagy te? Mit akarsz az élettől Mikor félsz te a saját véredtől Nekem a jegyem a végtelenbe szól már (hej) Istenem most hol vár, nem itt a pultnál Magamat szedtem rá csúnyán Őrangyalom húzd rám a csuklyám A lelkekben nem találtam se szépet, se jót Elfáradt teste, küldd a mindenhatót (oh, a mindenhatót) Minden züllött arc megmarad, az emlék Ez sírgödör, fázok, már rég elmennék Ez a saját poklom, nem vagyok vendég A nevemet egy panel falára fessék Egy virrasztásom az éjszaka leplén Úgy lesz, mint anno jó anyám keblén (hej, oh, jó anyám keblén) Mert ez vagyok én Ki fáradhatatlanul küzd amellett Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem Én végzem a dolgom, nem vár a poklom Az úr a sorsom, az ima az otthon De ki vagy te? Mit akarsz az élettől Mikor félsz te a saját véredtől Egy számkivetett, ki békére lelt a csendben És érzi, hogy elhal a hang a téren És úgy ölel át, mintha félne Hirtelen üres lett néhány pohár Tudtam, hogy ellep majd minden mocsár Sötét szobák, ez a magány Mert ez vagyok én Ki fáradhatatlanul küzd amellett Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem Én végzem a dolgom, nem vár a poklom Az úr a sorsom, az ima az otthon De ki vagy te? Mit akarsz az élettől Mikor félsz te a saját véredtől Mert ez vagyok én Ki fáradhatatlanul küzd amellett Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem Én végzem a dolgom, nem vár a poklom Az úr a sorsom, az ima az otthon De ki vagy te? Mit akarsz az élettől Mikor félsz te a saját véredtől Mert ez vagyok én Ki fáradhatatlanul küzd amellett Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem Én végzem a dolgom, nem vár a poklom Az úr a sorsom, az ima az otthon De ki vagy te? Mit akarsz az élettől Mikor félsz te a saját véredtől