Becsukom a szemem és nem jön az álom.
Egy szomorú jövőben magunkat látom.
Mert többé már nem lehet a szám a szádon.
Túl értelmetlenül lett vége, végre belátom.
Az eleje mért volt oly szép?
Ragyogott ránk a holdfény.
A kezem a kezed már nem fogja rég, mert süttet a nap nekem felhős az ég.
Úgy érzem eljött a vég.
Ha egy percet kérhetnék, talán megtörhetne a jég, akár a holdig is elmennék, hogy enyém legyél, szívem remél.
Veled én újra egyé válnék, mert ami most vagyok egy múló árnyék.
Ha egy percet kérhetnél tudom, hogy jobb lennél.
Te is ugyanúgy tévedtél.
A kezem a kezed már nem fogja rég, mert süttet a nap, nekem felhős az ég.
Úgy érzem eljött a vég.
Keresem a holdfényt a szívünk hajnalán.
Nem lelem a békét.
Mondd bébi merre jársz.
De nyugtass meg kérlek, mind ez csak egy rémálom része.
És visszatérsz ma még!
Még mindig várom, tudod ami köztünk olyan volt mint egy álom.
Nélküled bármi történik a helyemet nem találom.
A telefonomat nézem, de pont te nem írsz, úgy utálom.
Istenem úgy utálom!
Unom a napokat nélküled.
Senki nem olyan mint mi voltunk.
Ez a mi napunk, ez a mi holtunk. Azt mondtad mindent megoldunk, de a szemeddel öltél és soha nem bíztak bennem ez túl sokszor megtörtént, úgyhogy most tovább kell mennem.
Keresem a holdfényt a szívünk hajnalán.
Nem lelem a békét.
Mondd bébi merre jársz.
De nyugtass meg kérlek, mind ez csak egy rémálom része.
És visszatérsz ma még! Oh oh ohoooo
Egy álom volt ez az élet. Amit veled élhettem meg régen. Bennem a képek, tucatnyi sebet hordoz a szívem. Amit kérek, téged, létezz. Most nem kell a végét fogd. Vonszol a rossz, a tél, a nyár, a hó. Minden elmúlik majd, csak a fájdalmam marad. Viszem a mélybe.
