Háztetőkön visszhangzó egyhangú kopogás
Az eső már nem szédít, elillant a varázs
Átázott minden, ami nem kell ledobom
Gyere száradjunk meg kint fekve a napon
Veled a világ puha szőnyeg
Csupa libabőr leszek egyből tőled
Napfény belénk égeti a vágyat
Forró csókba kergeti a szánkat
Felkelt és többé már nem megy le a nap
Az égbolt kékjébe örökre beakadt
Felhők úsznak rá, de mindet leszedem
És egymáshoz bújunk, a bőrnél közelebb
Veled a világ puha szőnyeg
Csupa libabőr leszek egyből tőled
Napfény belénk égeti a vágyat
Forró csókba kergeti a szánkat
Napfény belénk égeti a vágyat
Forró csókba kergeti a szánkat
Veled a világ puha szőnyeg
Csupa libabőr leszek egyből tőled
Napfény belénk égeti a vágyat
Forró csókba kergeti a szánkat
Napfény belénk égeti a vágyat
Forró csókba kergeti a szánkat
