Holtodiglan

Össze vagyunk kötve, Mint hidakkal a pestek Mint titkos kis bűnökkel éjszaka a testek Mint eb és a gazdája, Póráz közted és közöttem Mint szkarabeusz bogara Túrunk röghöz kötötten Mint mezőkön a bálák Praktikus gúzsba kötve Mint templomi harangok Súlyos alkalmakhoz kötve Mint az égitestek Orbitális rendben Egymáshoz rendelve Ballagunk csak csendben Neked én, nekem te Egymásnak teremtve Holtom-holtodiglan móka Fajfenntartó libikóka Néma már az értelem Csak vállat von, ha kérdezem Hogy visz-e még fogában tartva Szerelmed a túlsó partra? Széjjel vagyunk kapva, Mint a Rubik-kocka Kaleidoszkópikus Színes üvegdarabokra Összetört valami A világmindenségben Az atommag sem lehet már Bizton teljességben Kettéválasztódtunk, Mint a Vörös-tenger Intézményesítve sétált át Rajtunk a rendszer Reméljünk azért még mi Rebelliót a rendben Mert párhuzamosak is futnak össze végtelenben Neked én, nekem te Egymásnak teremtve Holtom-holtodiglan móka Fajfenntartó libikóka Néma már az értelem Csak vállat von, ha kérdezem Visz-e még fogában tartva Szerelmed a túlsó partra? Meddő nász az érzelem, Pátosszal teli gyász Mellettem az ellen, S épp ellenem a védelem Gyűrűzött madárként, fiókba tolva Szolgasorsra szárnyszegetten Verdes már a kartotékolt értelem Könnyből és sárból, és ezernyi fájlból Én szárnyakat növesztek majd, Vérből és lángból Te támadsz, én védek Lecsapok rád százszor Százszor és százszor Neked én, nekem te Egymásnak teremtve Holtom-holtodiglan móka Fajfenntartó libikóka Néma már az értelem Csak vállat von, ha kérdezem Visz-e még fogában tartva Szerelmed a túlsó partra?