Kodályos

Amiért én most ilyen sárga vagyok Ne hidd babám, hogy én beteg vagyok Megsárgított engem a szerelem Nálad nélkül mit ér az életem Amiért én most ilyen piros vagyok Ne hidd babám, hogy én festve vagyok Így szült engem anyám a világra Pirosító nem kell az orcámra Keresem az álmot, de az elkerül Rajtam még a Jóisten se könyörül Csak én járok az utcákon egyedül Egyedül ébredtem fel reggel Cukor és kávé nélkül kanalat ittam némi tejjel Így indultam el el, sej Üres szívvel, üres fejjel, üres az életem Ha a zene nincs mellettem Mert a zene, ha idegen, elidegenít Elrendetlenít, felidegesít Érzed, hogy nem jó időben állsz éppen itt, a mindenit! Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése A zene mindig helyre teszi napod nap nap után Remélem, vágod ám! Remélem, elhiszed mindazok után Hogy nem is akárki hagyta ránk az üzenetet kiskomám Elmondom most neked mit mondott erről Kodály Zoltán Lehet élni sokáig zene nélkül is Vezet út keresztül még a sivatagon is De mi mindannyian inkább azt akarjuk Hogy végig az igazi emberi élet útját úgy járjuk Mintha az nem kopár, sivár Sivatagos vidéken menne át Hanem virágos réteken Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Lehet élni sokáig zene nélkül is Vezet út keresztül még a sivatagon is De mi mindannyian inkább azt akarjuk Hogy végig az igazi emberi élet útját úgy járjuk Mintha az nem kopár, sivár Sivatagos vidéken menne át Hanem virágos réteken Virágos réteken Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése Mert zene rendeltetése belső világunk megismerése Felvirágozása és kiteljesedése