Néha kevés, néha több

Néha kevés, néha több A remény sokszor elszökött Nem szólt semmit, nem köszönt De tudtam jól, hogy visszajön Kértem, ne menjen máshoz Maradjon csak nekem Egy sem olyan, mint mások Ez a nagy érdemem Jóra rossz jön, arra meg jó Tökéletes változó Itt fekszünk egymás mellett Te engem szeretsz, s én téged Kérnünk sem kell egymástól Maradj itt csak nekem Egy sem olyan, mint mások Ez a nagy érdemed Azt kívántam, hogy én is lássam De magamba néztem, és sokat nem vártam Mégis ott ült, a világ megszűnt Színeket kapott, ami már elszürkült Azt kívántam, hogy én is lássam De magamba néztem, és sokat nem vártam Mégis ott ült, a világ megszűnt Színeket kapott, ami már elszürkült Jóra rossz jön, arra meg jó Tökéletes változó Itt fekszünk egymás mellett Te engem szeretsz, s én téged Kérnünk sem kell egymástól Maradj itt csak nekem Egy sem olyan, mint mások Ez a nagy érdemed Azt kívántam, hogy én is lássam De magamba néztem, és sokat nem vártam Mégis ott ült, a világ megszűnt Színeket kapott, ami már elszürkült Azt kívántam, hogy én is lássam De magamba néztem, és sokat nem vártam Mégis ott ült, a világ megszűnt Színeket kapott, ami már elszürkült Színeket kapott, ami már elszürkült