Gyere be, menjünk beljebb, most már nincs miért félned
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be, üres szobák, lassan omló házak
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be...
Nézd, nézd, pár dolgot nem mondtam
Megtartom magamnak mindig, csak egyszer a semmibe felrobban
Nem mondom, hogy hiányzik, ahogy a pára az ablaknak ütközik
Ahogy végig fut lassan a lábamon
Itt nyugodtam alszom, ha para van, elnyomom
Pár év, eskü, hogy már visszajárnék
Ahogy egyben volt, nem kellett ennyire
Most, hogy szétesik, akarok belőle
Igen, az én vagyok,
Igen, minden fényképen mosolygok
Nem változott semmi, csak rohanok, rohanok
Változik minden, de eskü, az én vagyok
Gyere be, menjünk beljebb, most már nincs miért félned
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be, üres szobák, lassan omló házak
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Jobb már, tényleg kiabálhatnál
Tényleg bent tartja a hangot a ház
Tényleg kisfiam, többet is láthatnál
Látom, hogy változtál, már többet nézel a tükörbe
Itt egyszerre vonz, hogy csendes minden,
Meg egyszerre fáj, hogy nem köt le (Nem)
Ez ezzel jár, lassan a régi helyére új kerül
Ez ezzel jár, lassan a szép itt még jobban megszépül
Ez ezzel jár, azt hittem többet jövök erre
Két helyen nem tudok lenni már egyszerre
De a kisgyerek ott maradt örökre
Gyere be, menjünk beljebb, most már nincs miért félned
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be, üres szobák, lassan omló házak
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be, menjünk beljebb, most már nincs miért félned
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be, üres szobák, lassan omló házak
Gyere be, ebben nőttem fel, most körbeviszlek
Gyere be...
