Minden fontos pillanat túl gyorsan múlik el
Mire megérted, mire feleszmélsz, lassan menni kell
Minden percben rettegek, hogy nincs elég idő
Befejezni amit elkezdtem, ugye nem lesz túl késő?
Miért nem látom át
Hogy a saját hibáim börtönében fekszem?
Itt most senki nincs mellettem
Miért nem látjuk át
Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk?
Itt lent egyedül maradtunk
Sokszor elmenekültem onnan
Hol tárt karokkal vártak
Ez én vagyok
Hol gyűlölettel néztek rám
Oda mindig visszavágytam
Félek, hogy soha nem változom
Miért nem látom át
Hogy a saját hibáim börtönében fekszem?
Itt most senki nincs mellettem
Miért nem látjuk át
Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk?
Itt lent egyedül maradtunk
Olyan távol már a kezdet
S vajon hol lehet a vége?
Nem tudom
Vajon megértem majd végül
Hogy lesz háborúból béke?
Vagy elbukom?
Miért nem látom át
Hogy a saját hibáim börtönében fekszem?
Itt most senki nincs mellettem
Miért nem látjuk át
Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk?
Itt lent egyedül maradtunk
Minden percben rettegek, hogy nincs elég idő
Ugye nem lesz túl késő?
Ugye sosem túl késő?
