Múlnak az évek, de ugyanaz a hely,
Ahol ugyanolyan ritkán mászunk fel.
Fel a csúcsra, itt égi jel: nagyon ritkán jön!
Rohannak a fák és a nap meg száll,
Ugyanaz a jegyem, amit még itt hagytál.
Aki bliccel az, az mind így jár.
De vonat mindig jön!
Hazafele megy akit a csillag vonz,
Jól tudja a Mennyországban nincsen gond.
Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,
Ami mindig jön!
Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,
Jóban, rosszban, meg a kettő közt.
Ne mondj semmit, elég, hogy jössz!
Ne is mondd, hogy kösz!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,
Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,
Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!
Múlnak a hónapok millió perc,
Minden reggel ugyanúgy felkelsz.
Ha a munka az isten itt égi jel:
Nagyon ritkán jön!
Rohannak a házak, a felhők, fák
Nincs jegyem, mer' az angyalok elhagyták.
Aki bliccel az, az mind így jár
És vonat sem jön.
Hazafele megy akit a csillag vonz,
Jól tudja a Mennyországban nincsen gond.
Ez az élet egy mondat, a vég meg pont,
Ami mindig jön!
Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz,
Jóban, rosszban, meg a kettő közt.
Ne mondj semmit, elég, hogy jössz!
Ne is mondd, hogy kösz!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,
Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk!
Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk,
Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!
