Lekapcsolom a villanyt a fejemben
Mécsest gyújtok szívemben, hogy fényeljen
Ha a világ botránkozik énrajtam
Akkor tudom, jó felé visz az utam
A szerelem az egyetlen igazság
Az eget is szerelemmel ragasztják
Ha nem azzal, a csillag is lepottyan
Kőtáblává hasad széjjel a porban
Megszületni világra, az gyönyörű
Benne lenni a világban gyönyörű
De kiszületni a világból, az a szép
Elhagyni a csónakot a tengerért
Sorsa felől mért aggódik az ember?
Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell
Mint a Duna, érkezik az életünk
Folyjék, ahogy folyni akar: nélkülünk
Nincsen kívül, nincsen belül, élünk egyedül
Fénnyel hintett ágyon forgunk, mint ki szül
Magunk álma, képzelete fogva tart
Nem ázunk, de viseljük a zivatart
Húzd meg, mo!
Illatokat megtagadni, de nehéz!
Rántott hús és bodzavirág az ebéd
Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk
Ágyunk fölött, mint a fecske, fecsegünk
Van mennyország és a síron nő virág
Fölkel a nap minden reggel, ragyog ránk
Dirib-darab himnuszolja a madár
Napról napra ágról ágra beljebb száll
Nananana nananana nanana
Nananana nananana nanana
Nananana nananana nanana
Nananana nananana nanana
Húzd meg, mo!
