Álompár

Engem csak te tudsz tönkretenni Meg is tetted párszor már Te tudsz egyedül csak boldoggá tenni Azért, mert mi vagyunk az álompár Régóta, gyere érted megyek max egy fél óra Beszélgessünk kicsit, nyugi nem lesz baj Ölelj szorosan és mondd, hogy minden rendben van Ohh, ez a kettősség megőrjít Ez a kettősség kikészít Bele-belebolondulok, úgy érzem Nekem csak rád van szükségem Te vagy a földi pokol és a földi mennyország Úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged Nem akarlak soha bántani, de valahogy mindig lebukok, aztán megbánom Te kergetsz az egészbe bele, mert mindig kötekedsz Hiába mondom, hogy változz Most is érted jövök, pedig azt érzem, hogy nem vágyom már rád Maximum egy hétig van válás, majd ott vagyunk egymásnál Ohh, ez a kettősség megőrjít Ez a kettősség kikészít Bele-belebolondulok úgy érzem Nekem csak rád van szükségem Te vagy a földi pokol és a földi mennyország Úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged A züllött éjszakák voltak nekem a vigaszok Keresve-kutatva se találtam azt, hogy ki vagyok Értelmetlen élet, lelkembe nagy volt az űr De az élet egy zűr, hiába ismernek, tűz De egy áldott napon beköszöntöttél és egyből megszűnt a baj A magány nekem is jár, a bánat eltűnt Itt vagyok stabilan, nem lenne stabilabb senki Mert neked csak én, nekem csak te – és ennyi Létezel, igazi valóság, nem adnálak semmiért, tudják Mindenkinek saját a sorsa, de a miénk közös út, na baba, gyere rá Bele-belebolondulok úgy érzem Nekem csak rád van szükségem Te vagy a földi pokol és a földi mennyország Úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged Ohh, úgy szeretlek téged