Itt hagytál

Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj Szétszakad a testem már Nem engedem, hogy sírni láss! Ne kapcsolj lámpát! Lámpafénynél alszanak a gyávák Sötétben majd biztosan nem látják Hogy telesírod éjszaka a párnát Tudom jól, hogy ki vagyok Kifele meg egészen mást mutatok Válaszokat én inkább nem kutatok Ha belemegyek, csak lefele zuhanok Bíztam benned, azt hittem, hogy maradsz, de itt hagytál-ál-ál Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj Szétszakad a testem már Nem engedem, hogy sírni láss! Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más Már egy másik úton jársz Vissza többé nem találsz Soha többé Semmi nem lesz olyan, mint régen Sötét szobában a képeidet nézem Összetörtem, elveszett egy részem (elveszett egy részem) Tudom jól, hogy ki vagyok Minden emlék kitép belőlem egy darabot Túl sokszor túl sok mindenen agyalok Szakadékban vagyok, ott is maradok Bíztam benned, azt hittem, hogy maradsz, de itt hagytál-ál-ál Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj Szétszakad a testem már Nem engedem, hogy sírni láss! Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más Már egy másik úton jársz Vissza többé nem találsz Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj Szétszakad a testem már Nem engedem, hogy sírni láss! Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más Már egy másik úton jársz Vissza többé nem találsz Már nem találsz Már nem találsz Már nem találsz