Képtelen

Visszanézek és látom, hogy más vagyok Mint pár éve a legelején Ez a tétova út valamit rám rakott Amiről érzem, hogy nem az enyém Te mindig szó nélkül átvettél belőle Pontosan tudtad, hogy mit bírok el Elvesztettem, hogy merre van az előre Így visszafelé indultam el Más lettem, a tükör így ismer Le nem törölhetem a múltamat Megtanultál látni engem Bármit látsz, el nem vakulsz Mégis mindent megbocsátasz Elfogadtál szótlanul Ha megtanulnék látni egyszer Két szemeddel élesen Rájönnék miért vagyok magam Megszeretni képtelen Gyakran járnak a vonalak a fejemben Amik az arcod nem feledik el Követem őket és látom hogy öregszem A tévedéseim jeleivel Már kicsit mélyebről néznék a szemedbe Nem olyan görbén mosolyog a szám Melletted őszülni szépen is lehetne Ha tudnék úszni a mesénk taván Más lettem, a tükör így ismer Bárcsak utolérhetném, azt ami elszaladt Megtanultál látni engem Bármit látsz, el nem vakulsz Mégis mindent megbocsátasz Elfogadtál szótlanul Ha megtanulnék látni egyszer Két szemeddel élesen Rájönnék miért vagyok magam Megszeretni képtelen Honnan tudnám Hogy milyen szélnek ereszteni Aztán nem utánad eredni? Honnan tudnám? Honnan tudnám Hogy milyen nélküled nevetni? Hogy hogyan kellene szeretni? Honnan tudnám? Ha megtanulnék látni egyszer Két szemeddel élesen Rájönnék miért vagyok magam Megszeretni képtelen Akkor talán megengedném Magamnak, hogy hibázzak És Veled együtt szerethetném Mindenét e világnak Honnan tudnám Hogy milyen szélnek ereszteni Aztán nem utánad eredni? Honnan tudnám? Honnan tudnám Hogy milyen nélküled nevetni? Hogy hogyan kellene szeretni? Honnan tudnám?