Árnyékként lépkedsz a sírok közt éjjel,Újabb áldozatra vársz. A Hold mögé rejtőzve pusztítod elEgyiket a másik után. Szörnyektől félsz míg egy csapdában élsz,Mindegy, hogy mennyi az ár, Az igazi démon rút fátyolkéntA tükörből néz vissza rád. Élesen csörög a láncod, A világot csak égve látodEgy lidérces kéz szabja rádRémes asszimmetriádÉs csak táncolsz míg eltűntetsz mindent, Egy márkává csúfítod Istent,Az új remény is elvetél,Ha nem hall, nem lát, nem beszél...Elborzadnak tettedenÉs mégis élvezed, Cafatokból nyert olajtólMocskos két kezedEllenséggel vakítodAz örök ostobát, Mindegy kié a főszerep,A show robog tovább.Élesen csörög a láncod, A világot csak égve látodEgy lidérces kéz szabja rádRémes asszimmetriádÉs csak táncolsz míg eltűntetsz mindent, Egy márkává csúfítod Istent,Az új remény is elvetél,Ha nem hall, nem lát, nem beszél...Élesen csörög a láncod, A világot csak égve látodEgy lidérces kéz szabja rádRémes asszimmetriádÁtokként küldött az élet És egy zsarnokká formázott téged Egyszer a pokolban révbe érsz, S egy gombafelhő árnyékában élsz