Nem ért engem a világ

Nem ért engem a világ! Nem fér a fejébe Egy embernek éneke Hogy lehet kétféle? Hogy dalolhat az jelenleg Szívrepesztő bánatot Ki elébb egy pillanattal Úgy örült, úgy vigadott? Ember és polgár vagyok Mint ember, mi boldog És mint polgár, lelkemen Mily keservet hordok Örömnek könnyét sírom Ha lyánykámra gondolok Fájdalomnak könnyét sírom Ha hazámhoz fordulok Nem ért engem a világ! Nem fér a fejébe Egy embernek éneke Hogy lehet kétféle? Hogy dalolhat az jelenleg Szívrepesztő bánatot Ki elébb egy pillanattal Úgy örült, úgy vigadott? Keblemen a szerelem Virágbokrétája Fejemen honszeretet Töviskoronája Így lantomra majd megsebzett Homlokom vércseppje hull Majd egy illatos levelke Bokrétám virágibul Hazám, hazám, édes hazám Túl hangosan figyelsz te rám Rám illik az inged ujján a folt Ha kimosom is ugyanott lesz, mint volt Maradnék és virágoznék Veled mindenben átkoznék Ha eljön a nap, amit vártunk rég A balsors ránk legyint Nem ért engem a világ! Nem fér a fejébe Egy embernek éneke Hogy lehet kétféle? Hogy dalolhat az jelenleg Szívrepesztő bánatot Ki elébb egy pillanattal Úgy örült, úgy vigadott? Nem ért engem a világ! Nem fér a fejébe Egy embernek éneke Hogy lehet kétféle? Hogy dalolhat az jelenleg Szívrepesztő bánatot Ki elébb egy pillanattal Úgy örült, úgy vigadott?