Ne Nézz Vissza Srác (feat. DSP)

Tesó, én a legnagyobb tétemet 76-ban beraktam Oda kell tennem magam, csak 1 esélyt kaptam Nyüzsög az élet, zsúfolt, akár egy méhkas A valóság edzett, a testem, mint a nyers vas Számolom a napokat, a heteket, a hónapot Nem hiszek a csodákban, ahhoz én már vén vagyok Fölöttem a felhőkből néha párat elhajtok Ha felbasz a hétköznap, egy vastag blantot begyújtok Itt van a repp, a fiatalok szócsöve De öregként baszok olyat, gyűlnek mellém körbe Nem hagyom abba, míg nem húzok el a sötétbe Úgy emlékeznek majd rám, mint a kövér sörétre Megszoktam a fájdalmat, a rámdőlő falakat A keserűség néha belémtöri a szavakat Én a boldogságot hajtom, míg sokan a javakat Nem nézek vissza, végig kijárom az utamat Ne nézz vissza srác, milyen hosszú volt az út Az lettél, aki vagy végül, bárhogy alakult A célod mit mindvégig hajtottál Már nem számított, mikor ott tartottál A végső akadály nem más, mint az életed Amit előre megírtak, leélheted Nincs visszaút már Az utad legvégén csak sötétség vár Lassan indul a reggel, az ágy nehezen ereszt Fel kell vennem a pörgést, mint egy fekete lemez Beszűkül a nézet, a tömeg feszültté tesz Beszürkül a vérem, a közeg belül mérgez Teszem, amit tennem kell, a múltam már csak emlékek Én a jövő vagyok, aki visszanéz, az eltéved Nincs mindig könnyebb út tesó, csak jobbik rossz van Nincs visszaút, de sok a jóban-rosszban Mindenki azt hiszi, hogy vele nem történhet meg Aztán maszkot húz és szarik már a törvényekre A hiradóban csak egy rövid történet lesz Kitörölné, de nincs esélye több életre Vedd fel az élet ritmusát, minden pillanatban más Egy szárnycsapásból vihar lehet, mint a pillangó-hatás Olyan vagyok, mint egy gép. Teljesítek mindenképp Ha érzem is, hogy fáradok, holtomig már nincsen fék. Ne nézz vissza srác, milyen hosszú volt az út Az lettél, aki vagy végül, bárhogy alakult A célod mit mindvégig hajtottál Már nem számított, mikor ott tartottál A végső akadály nem más, mint az életed Amit előre megírtak, leélheted Nincs visszaút már Az utad legvégén csak sötétség vár Mondd, mi hajt, tesó? Engem a túlélési ösztön Az életem rabja maradtam, hosszú éveim itt töltöm Meglépnék én is sok mindent, de láttam, mit tesz a börtön Míg mások elszálltak mellettem, én két lábbal a földön Az utam megtanított, padlóra rakott kétszer Hogy ne fejeseket ugráljak majd hátrakötött kézzel Hogy ne az erősebbel kezdjek, inkább csak a gyengével Mert a gyenge erősebb lesz, hogy ha valamit nem ér el Sosem az számított, hogy mögötted kik állnak Hisz ha szembejön egy ütés, sokan hirtelen kiállnak Vannak váratlan fordulatok, mik a lét elől kiszállnak De az értelmesek a háttérben csendesen kivárnak Én is csak haladok, hisz ha megállnék, elesnék A Föld tovább forogna, így csak a múltamban rekednék Hidd el, nem lennék boldogabb, ha bármit megszereznék A célom nem ez volt, csak az, amit igazán szeretnék Ne nézz vissza srác, milyen hosszú volt az út Az lettél, aki vagy végül, bárhogy alakult A célod mit mindvégig hajtottál Már nem számított, mikor ott tartottál A végső akadály nem más, mint az életed Amit előre megírtak, leélheted Nincs visszaút már Az utad legvégén csak sötétség vár Ez egy ilyen bicikli. Tekered, de ne feledd! Ha nem hajtod a pedált, felborul vagy gurul lefele Akárki köpköd, úgy is visszajut hozzám Egyszer minden visszaüt, sz'al nincsen visszaút most már Az életem ralliszakasz, midfahrer minden spanom Rajta tartanak az úton, átgázolunk minden szaron Ez játék. Pörgesd ki! Mindig a jó irányt válaszd Mert itt egy életed van, nincs új kör, ha rádobsz egy százast Nincs már visszaút, a nyomodban a zsandár De most nem érnek rá, épp kölyköket pofoznak a padnál Úgy érzed nem mész többre, de többet kéne tenni Mert nincs kikövezve az út, nincs kőbe vésve semmi Csak nyomassad, hátha jön a sorsfordító pillanat És csináld a jövődet, mert a múltad az már így marad Homályba születtem, akkor lett minden tiszta Mikor megírtam az elsőt. Tesó, tudtam, nincsen vissza Ne nézz vissza srác, milyen hosszú volt az út Az lettél, aki vagy végül, bárhogy alakult A célod mit mindvégig hajtottál Már nem számított, mikor ott tartottál A végső akadály nem más, mint az életed Amit előre megírtak, leélheted Nincs visszaút már Az utad legvégén csak sötétség vár