Aranylemez (feat. Mulató Aztékok)

(Ten, nine, eight, seven, six, five, four, three, two, one) Paff, kilőttek az űrbe Bizonyításvágy és kíváncsiság szült meg A végtelenbe viszem a hírt Ahonnan érkeztem van élet, tudati szint Alkotóim nálunk a fajok csúcsa Istenséget alakító és félő csürhe Plusz a jó hordozói egyenlőtlen arányban Üres és teli közt ingázó nagy átlag Emberek, egymást ott így nevezik Az ősmúltba nyúlnak fejlődésük jelei Egyesek szerint betelepített mind Dönts magad mely változat lehet eredetibb Teremtettek egy vezetőt, neve pénz Többre képes, mint az erő és az ész Közösségek rombolója, hite, lelke Békés fogadtatás itt nem vár idegenre (Nem lel) Üdvözletünk a Földről 71 százalékunk víz, a többi szárazság és börtön Az agyunk egy tizede él a maradék arra vár, hogy a gáton áttörjön Álomnak hívott vegetálás, az energiahordozóm újratöltöm Nincs végső státuszunk, Hominidák Hús vér, lebeny és víz, egy csont alapú törzsön 34 a sejten kívüli, 66%-a sejten belüli víz 28 liter folyadék az ember csupán egy földi hordalék Önpusztító létforma csak egy osztalék Egyesek és nullák, nincsen közös nyelv Az eszperantó hamvában holt, mondhatni rögös elv Tengerek felett és alatt felfedezetlen világ Egy napot eltakaró, de napraforgó virág Ellenálló folyamatok kölcsönhatása Évszázadok és ezredek megrázkódtatása Az univerzum léptékében egy villanásnyi kép A bolygók gyenge vakuja, ami csak egy villanásnyit ég Egy ecsetvonás, egy kacsintásnyi szemkontaktus Fogantatástól a halálig vérrel kötött kontraktus Egy örök útkeresés, mi a cél a létezésben Ha valaki kimondja végre, nem hiszünk az érvelésben Egy hatalmas robbanás kilő és a Földet elhagyom Lángcsóvával a nyomomban egy roppant űrhajón Láss csodát és többé ne általánosíts Mindez hátborzongató akár egyedül vagyunk Akár vannak mások is Pazarlóan éltem eddig hiún hivalkodva Helyettem eddig a hátát valaki mindig tartotta De az örökségemmel valamit végre kezdenem kell Előre gondolkodom hát már most Évezredekkel Einsteinnel üzenünk édes Isten Távoli bolygóknak fényévekre innen A kérdés csupán annyi hogy célba mikor érhet Az üzenetünk miután elnyelte A végtelen csillagközi tér Tű vagyok a szénakazalban igen az aggodalmad osztom Mégis kérlek felejtsd most el a Fermi-paradoxont Átszelem a világűrt és valahol egyszer végül célba érek Már csak a választ kell hazahoznom Üdvözletünk a Földről 71 százalékunk víz, a többi szárazság és börtön Az agyunk egy tizede él a maradék arra vár, hogy a gáton áttörjön Álomnak hívott vegetálás, az energiahordozóm újratöltöm Nincs végső státuszunk, Hominidák Hús vér, lebeny és víz, egy csont alapú törzsön