Mellettem szenvedtél, mindennap idegesen,Vár rám egy kemény tél, de egyszer kiheverem.Fáj, hogy elengedtél, nélküled mire megyek,Kérlek, hogy ne menj még, ne legyünk idegenek.Fogtad a kezemet baby, a sztorink már annyira régi,Te basztál át, talán rémlik, pedig én hittem magunkban végig.Múlnak az évek, már nem jön ő se, nem beszélek róla a múltidőbe,Az utunkat nincs már mi összekösse, ha zuhanunk, az övedet közbe kösd be.Az úton a reményt én megtalálom, és kérem tőle, hogy megbocsásson,Az életem nélküle lett magányos, teljesen idegen lett a város.Minden fájdalmam betemetem, bízz bennem kérlek gyere velem,Gyerekként, mi ketten a telepeken, a sztorinkat hallod a lemezeken.Mellettem szenvedtél, mindennap idegesen,Vár rám egy kemény tél, de egyszer kiheverem.Fáj, hogy elengedtél, nélküled mire megyek,Kérlek, hogy ne menj még, ne legyünk idegenek.Megvetted a jegyed baby, már nem tudlak eleg kérni,Próbálták vissza se nézni, de már nem leszünk egymáséi.Meg se nézed amit írok, ez egy teher amit már nem bírok,Ő soha többé nem hívott,mindenhonnan letiltott.Az úton a reményt én megtalálom, és kérem tőle, hogy megbocsásson,Az életem nélküle lett magányos, teljesen idegen lett a város.Minden fájdalmam betemetem, bízz bennem kérlek gyere velem,Gyerekként, mi ketten a telepeken, a sztorinkat hallod a lemezeken.Mellettem szenvedtél, mindennap idegesen,Vár rám egy kemény tél, de egyszer kiheverem.Fáj, hogy elengedtél, nélküled mire megyek,Kérlek, hogy ne menj még, ne legyünk idegenek.