A sötétség körbe zár,Az istenem régen messze jár,Eldobott már, már, már,Nincs szükség rá,rá,rá.De tudom a fény elkísér,És a nap egyszer visszatér.A felhő elszáll, száll, száll.Az eső eláll, áll, áll.Magamnak okoztam, én mindegyik nagy törésem,Kiürült a táram, már nincsen több baklövésem.Bőrömön a nyoma, mindannak amit megéltem,Összetörtem, mennyi lány szívében volt a késem.Tudod a préda, az aki látszik, hogy csak áll a trében,Van az úgy néha, pörög a másik oldalán az érem.De leszek én az, aki vadászik rátok, forr a vérem,Lehet a véna fekete, látszik hogyha vág a késem.Eleget fájt a sokadik álca, amiben folyton úszol,Mer' az a gáz, ha nevet a kígyó, amíg a földön kúszol.Beléd is vág, a nyakon a lánc, szabadulnál a múlttól,Sose bocsát meg ez a srác, csak a dalaiba csúfol.A sötétség körbe zár,Az istenem régen messze jár,Eldobott már, már, már,Nincs szükség rá,rá,rá.De tudom a fény elkísér,És a nap egyszer visszatér.A felhő elszáll, száll, száll.Az eső eláll, áll, áll.Tudod, a gyenge ember sokszor adja fel,Jobb emberré akar válni, de csak gondolatban mer.Dobom a mélybe, minden rosszat én elégetek,Az egész csak egy képzelet, de leszűröm a lényeget.Felül a csillag mutat az útra, amire lépni kéne,Velem az illat, ami csak húzna vissza még a trébe.Valami villan, nekem azt súgja minden éber énem,Végleg nyugodtan tilthat, neki majd újra mondom véleményem.Röhög a nép, mert neked nem szent, és a sztorit kitetted,Önös a cél, ez soha sem ment veled, na mondd mi lettem.Jöhet a vég, én várom itt lent, már mindent eltemettem,És csak dörög az ég, és dühösek fent, mert annyi rosszat tettem.A sötétség körbe zár,Az istenem régen messze jár,Eldobott már, már, már,Nincs szükség rá,rá,rá.De tudom a fény elkísér,És a nap egyszer visszatér.A felhő elszáll, száll, száll.Az eső eláll, áll, áll.