Vakvágány

Egyre nehezebb minden levegővétel Sötétnek látjuk a kapzsiság festette jövőképet A kulcsot az utolsó zárakba is beletörnétek Semmi se szent, és most a földünk von felelősségre Törött tükörben mi magunk vagyunk a járvány Szép lassan feléltük mindenét amíg cipelt a hátán Ebben a csatában egy győztes lehet, nincs aki hátrál A lombok árnyékát váltja füst borította szivárvány A szélcsendben morajlik fáradt sóhaja Csak még egy falat, tálcán kínáljuk az utolsó halat Ez sem elég, az ember végletekig tömné a zsebét Királyként élünk míg a szemét felemészt (hey) A számok mögött lapult a csapda A pénz rabjaként mégis hogy mondhatnánk magunk szabadnak Saját javunkra vetettük, míg várunk a bukás érik A fotelben ülve erdőket hagyunk hamuvá égni (Yeah yeah, uh yeah yeah) (Hey nana yeah yeah, yeah yeah) Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég Nincs vissza út már Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék Mikor mindent elnyel a hullám Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég Nincs vissza út már Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék Mikor mindent elnyel a hullám Vakvágányon a nép Kit a természet kivet magából Vízek válnak sivataggá, égig érnek a lángok A töltény kilövésre készen a puskacsövében Egy lépésre már csak a bolygónk kegyelemdöfése (zeah) A felső réteg leszerepelt rég Inkább meghalok büszkén mint ne legyen bennem emberség Az utolsó lélegzetéig viselje kínját Akinek állatok bundáival a bőrét borítják (no no no) A tetteinkkel szembe kell nézzünk Vakvágányon a szerelvényünk, becsapódásra készül Minden egyes földi élet csak egy újabb kitépett lap Bevégeztetett az ítéletnap Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég Nincs vissza út már Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék Mikor mindent elnyel a hullám Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég Nincs vissza út már Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék Mikor mindent elnyel a hullám (Yeah yeah, uh yeah yeah) (Hey nana yeah yeah, yeah yeah) Vakvágányon a nép, a vesztünk, hogy soha semmi nem elég Nincs vissza út már Vakvágányon a nép, a karmától nem véd a fedezék Mikor mindent elnyel a hullám