Nincsen kényszerHa legalább értene a feleHogy kényszer az egész avagy lételem a zeneNéha kín, máskor öröm, párszor megküzdöm veleDe visz tovább mindig, mert A szívem teszem beleNincsen póz se sminkFals eltorzult képekAzt mondom amit látok, így azt látod ahogy élekHa képviselsz valamit az a tudatosság jeleSemmiért nem adnám, mertA szívem teszem beleHogyan is érthetnélNem látsz tovább az elédpakolt képeknélNeked a törtetés, a preztízs, az intrikaNekem a család, a párom, a kisfiamMás az értékrend, más a fontosabbTiszta belsővel lehet a külső rongyosabbAmit képviselsz azáltal leszel önmagadHa végre minden titkos seb fölszakadNem tudok felpörögni már csupán ennyitőlHogy kölykök hablatyolnak a semmirőlAztán semmivé válnak egy senkibőlNem kapnak életimpulzust már semmitőlFelszínes világ, gyorsan megkapott álmokA felkapott klipek a számlán a számokCsak mélyül az árok, kántálják a bábokA háttérben várok ti két perces cárokLehet, hogy eltűntemDe a barátaim fejében meg nem szűntemApa szerepet nem hozhatok elnyűttenÍgy az ingem ujját gyorsan feltűrtemNyomom a melót, néha bekebelezMint egy rossz dealer könnyen lekenyerezBekeretez, rám durva sebeket tesz De hidd el bro gyorsan beheged ezMint a legrosszabb kapcsolat se vele se nélküleHogy a szívem és az agyam egyszer végre kibékül-eHogy végre sikerül-e az áttörés mit várokVagy tudatos az ott, ahol egyhelyben állok?!A tehetség adott, de visszatart valamiHogy nem térdelek le, mert megvan az anyagiÉppen ez a baki, hogy itt aki valakiMás lesz minden nap, pontosabban másvalaki Pont ettől vagyok én hogyan lehetnék másA siker a felszín mélyre a tehetség ásAkik hallgatnak régen levették márAkiket támadás ér nálam a fedezék várPont ettől leszek elég, nem nálatok jobbHogy elsöpröm a könnyeket, a bánatotokHogy a szívet melegítsem mire vágyakozomHa elfáradtál alád puha ágyat hozok