Már mindenkinek adtam egy darabot a szívemből
Ömlik a genny a mellkasomon tátongó nyilt sebből
Némán üvölt bennem, a hamis, dühös ihlet
Üresen küldtem fel a tizedikre azt a kurva liftet
Zakatolok és zakatol velem valami élet szerű
Olyan lehetek kívülről, mint valami ócska egyterű
Ami egy elfeledett, kanyargós főúton robog
És azt hiszi, azért van egyedül, mert már mindenkit lehagyott
Altatónak nem jó dal, de aludjunk végre
Álmunkban lehetünk rosszak
És emlékezhetünk a szépre
Altatónak nem jó dal, de aludjunk végre
Álmunkban lehetünk rosszak
És emlékezhetünk a szépre
Ha mégsem alszunk, fáradjunk tovább együtt
Az elme kattog, a test már szinte petyhüdt
Ez a furcsa hajnal határozottan ránk rúgja az ajtót
De hiába pattog, észre sem veszik az alvók
Mi meg kuporgunk egy adag szintetikus habban
Szerintem ha már sírsz, sírhatnál minél hangosabban
Altatónak nem jó dal, de aludjunk végre
Álmunkban lehetünk rosszak
És emlékezhetünk a szépre
Altatónak nem jó dal, de aludjunk végre
Álmunkban lehetünk rosszak
És emlékezhetünk a szépre
