Immergo

Örülni akartam az életnekEvezni a csónakkal míg lélegzekMilyen mikor más ezért utálBezárkóztam a sötétbe, nincs reménysugárTönkrement minden amiben hittemAki voltam, az az ember már nincsenMagamat okolom mindenért, ami történtA vihart kövessem végül, vagy az örvényt?Ha nem úszok, mert ez túl sokHogy mondhatnám el?Levegőért nyúlok, de lentről húztokA mélység elnyelNeked ez elégtétel, mert lenézel,De szart se tudsz rólamA hajóm már régen a messzeségbenA túlpart hol van?Úgy érzem magam, mintha süllyednékMi fontos volt, megtöltötte az ürességA hibáimat fent pánikkal büntettékTúl sok kérdést vet fel a műveltségA kedvem túl sokan akarják letörniAki szembejön úgy érzem próbál megölniEgy felszínes maszkot inkább felhúzokDe végül magam körül mindent szétzúzokHa nem úszok, mert ez túl sokHogy mondhatnám el?Levegőért nyúlok, de lentről húztokA mélység elnyelNeked ez elégtétel, mert lenézel,De szart se tudsz rólamA hajóm már régen a messzeségbenA túlpart hol van?