Egyszer egy madárka
Hozzám kezdett járni,
Ablakaimra
Fészket kezdett rakni.
Az irigy ember
észre akarta venni,
A madárka fészkét
Le akarja venni.
Szállj el, madár, szállj el
Idegen országba!
Ott rakjál te fészket
A babám ablakára.
Ne félj, én is madár vagyok!
Egy a fészkünk, egy a lelkünk,
Egy a szép hazánk.
Ott rakjál te fészket,
A babám ablakára,
Mert itt az árváknak
Nincsen pártfogója.
Ne félj, én is madár vagyok!
Nincsen apám, se édeasnyám,
Csak a jó hazám.
