Hármat tojott a fekete kánya,
Engem szeret a kend barna lánya,
Kikityembe, kukutyomba,
Gyere rózsám a kocsimba.
Akármilyen szegénylegény vagyok,
A kend lánya szeretője vagyok,
Kukutyin mellett halásztam,
A rózsámmal, vele háltam.
A bátai bíró lánya,
Egy pendelybe ment az ágyba,
Jaj, de megkönyörögtetett,
Míg az ágyába eresztett.
Azt gondoltam mindig így lesz,
Hogy szeretőm soha nem lesz,
Dehogy nem lesz, de bizony lesz,
Nálad babám százszor jobb lesz.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre van a kerék utca,
Kis angyalom gyalogútja.
Addig babám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Pedig abban mindig lesznek,
Így hát soha el nem veszlek.
