A Réten

Ma megszámoltam reggel sok poros, szép trófeám, Megvolt mind, de tegnap sajnos kettétört egy óceán Milyen idilli itt a réten, csak a gonosz fúr-farag csendben, Az a pár hang és kép, amit meghagy, kicsit kevésnek tűnik innen Csak annyit mondhatok gyerekek, Figyeljetek oda egymásra, A csontokat jó mélyre ássátok el, Nehogy a kutya kiássa A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő Hogy pózol ott fenn a sok év, Mind jobban néz ki, mint azelőtt Béke van, csend idelent is, Fény, virágillat és méhek, Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget Kár, hogy a lányok is öregek lesznek nemsokára Ráncaik ágyások, amiből kinő az idő virága Van, amiért nem szabad harcolni kivont karddal a szélben Mert közben leúszik a csatornába észrevétlen. A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő Hogy pózol ott fenn a sok év, Mind jobban néz ki, mint azelőtt Béke van, csend idelent is, Fény, virágillat és méhek, Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget. Kár, hogy a lányok is öregek lesznek nemsokára Ráncaik ágyások, amiből kinő az idő virága Van, amiért nem szabad harcolni kivont karddal a szélben Mert közben leúszik a csatornába észrevétlen. Csak annyit mondhatok gyerekek, Figyeljetek oda egymásra, A csontokat jó mélyre ássátok el, Nehogy a kutya kiássa. A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő Hogy pózol ott fenn a sok év, Mind jobban néz ki, mint azelőtt Béke van, csend idelent is, Fény, virágillat és méhek, Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget.