Sors

Jártam százszor mindentől távol Lenn a legmélyén csak gyűltek a fellegek Nem tudtam nem lehet feladnom még Hisz vár annyi minden vár Mit sosem láttam tán mi mást ígér Egy hang itt legbelül egy hang Azt súgja bennem van, van remény Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben Amíg lüktet a szívem nincs határ A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt Vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön Hisz a nap a felhőkön átragyog Egyszer zokog az ég, máskor ragyog ne félj Kell hogy kövesd a fényt bárhová Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj Mindig lesz egy új állomás Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben Amíg lüktet a szívem nincs határ A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt Vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön Hisz a nap a felhőkön átragyog Még nem veszíthetek érzem, még valamit át kell élnem Hisz minden új nap hozhat valami jót Még nem veszíthetek érzem, még valahogy túl kell élnem Csak rohanok mint egy háborgó folyó Sors életre ítélt, volt hogy nem kímélt Vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön Hisz a nap a felhőkön átragyog A sors míg életre ítélet hát volt hogy nem kímélet Vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön Hisz a nap a felhőkön átragyog Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj Kell hogy kövesd a fény bárhová Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj Mindig lesz egy új állomás.