Zakatol

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem Ez pár régi dal, nincsen mentség Csak az a kurva tehetetlenség Fázik a fal, remeg a festék Ő is pont olyan, amivé tették Úgy, mint én Csak fekszek az út közepén Lehet késő, de még visszamennék Már tudja az egész város, már tudja, hogy mit tettem Nem bírom ezt a nyomorúságot, pedig azt hittem ismertem Az arcom is csupa sáros, most már csak haza vágyom Meg a kezem is úgy kiszáradt Csak fújja a szél a számat, csak fújja a szél a számat Csak állok a szív peremén, nem is várok mást, csak hogy elvisz a szél Állok a ház tetején, ugrás, azután pedig nincs, aki él Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem Istenem, mondd meg kérlek, miért nem hiszek benned már? Ez az ordító csendélet, ez a szívemen a vesztegzár Akarok egy üres képet, hogy semmit se fessek rá, hogy semmit se fessek rá Megöl ez a kispolgári lét, itt nincs escape a mátrixból Betakar a hangod úgy, mint rég, csak most reszket a pániktól Megölel, vége, szakad a kép, zuhanok és csak szakadok szét Istenem, mondd meg végre, miért? Istenem, mondd meg, miért pont én? Istenem, mondd meg, miért pont én? Istenem, mondd meg, miért pont én? Miért pont én? Istenem, mondd meg, miért pont én? Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem