22

Vergődő lámpafény fogad, mint minden este oltogatja őt

Egy gyilkos hajlam és eközben csöppen rám a vér

Nézi ezt a mindent látó híd alól kikandikáló

Szemem sarkában megálló randa pőre bőregér

És szól hogy:

Nem lehetsz magányos, ott a vágy

És tudja már a város mitől ring az ágy

Attól, hogy ringatja a szél aki mindenkiről beszél

És zokszó nélkül elcserél egy-két jó szót a semmiért

November elejére járt az idő foghúzásra várt

S mikor már ott tartottam sajnos nem ordíthattam ha fájt

Néha jó lett volna sírni, savas könnyekkel leírni

Hogy egy méreg féreg csont fogával a lelkembe vájt

Mindenütt árnyak a falon

A meztelenségig törnek rám ha hagyom

Huszonkettő, rideg sötét folt

Keresném, de már nincs meg a helyem

A vérszívó brancs elintézte nekem

Huszonkettő, a denevér éve volt

Vergődő lámpafény fogad. Mi ez? Egy diszkó?

Persze! Stroboszkópra táncolok, hogy körülöttem összedől a ház

A vendégek leléptek, meg se jöttek, nem is lényeg

Itthon úr vagyok csak kipottyant a zsebemből az ász

Mindenütt árnyak a falon

A meztelenségig törnek rám ha hagyom

Huszonkettő, rideg sötét folt

Keresném, de már nincs meg a helyem

A vérszívó brancs elintézte nekem

Huszonkettő, a denevér éve volt

Kicsit megszeppenve érzek, talán össze kéne szednem magam

Szerencse, hogy körbevesz a legis-legszebbik négy falam

Egyiken egy festmény lóg és másik kettő üresen áll

Most velem szemben hirtelen a mindig éhes vipera vár

A préda adott, a státusz adok-kapok

Tudod, ez nem cselszövés, csak amolyan vice versa gondolatok

Mert jó dolog zuhanni elefántháton ülve

De lebegni se rossz, álomba szenderülve

Mindenütt árnyak a falon

A meztelenségig törnek rám ha hagyom

Huszonkettő, rideg sötét folt

Keresném, de már nincs meg a helyem

És valami csípős áztatja a fejem

Savas könnyeket hullat a fogyó hold