Óriások

Egy nagy vászon mögé rejtesz Falra firkált köd vagyok Szép a szádon a kő lehelet Én papírnehezéknek való vagyok És jönnek majd az óriások És ők tudják, hogy mit szabad Ökölre mennek, ej, ha házhoz Hozzák azt a zűr meg zavart Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Sorban állnak, az egyik mormol És belehajol az értelembe A másik dönget, csendet parancsol Megágyazna ő az én fejemben És egyre furcsább az íz a számban És egyre nehezebb ezt rágni már Még egy pillantás ebben a világban És nem zavar már semmilyen határ Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg Hogyha szaladsz, akkor most állj meg, állj meg