Néked szólnak a harangok

A gyergyói, a gyergyói fenyves alatt Ott lakozik a babám a szívem alatt Ott lakozik mind az öröm, mind a bánat Nem visznek ma minket katonának Kis virágszál, megpihennék én tenálad Hét esztendőt, többet is tán, akárhányat Mer' lovam nélkül lovag immár nem lehetek Hogy keressek mezőn túli szerelmeket Ha keresnék, húzza le a lábam szárát Az, ki nékem olyan, hogy még jobb a vártnál S az én szívem, ha mindig ilyen boldog volna Nem búsúlna, s innen el nem kívánkozna Úgy szeretlek, úgy szeretlek, bizony mondom Nem hervadhat zsebkendőbe arcod folyton Adjad rózsám, add a kezed, most mulassunk Békény mellett egy virágot most szakítsunk Ember tervez, de hadd tervezzen, még ha hallod Jól hallgasd meg: néked szólnak a harangok