Senki se ugrik

Hol van a hatalom Bennem nincs az a vágy Hogy a gyengét rúgjam és élvezzem Mindazt, ami neki fáj De akad ott legfelül, ki pusztítja fiát Mérget ad, és élvezi Az utolsó imát Rombol, mi romba dönt Nem a gépekben a szándék Félek, hogy nem tehetek Semmit meg anyánkért Mert egy senki vagyok Egy budai paraszt Ki némán nézi végig Miként pusztul darabokra Mindaz ami épít Itt a belső, mi hiányzik Csak a külsőség a fontos Hogy kinek a torkán nyomja le Az ételt ami romlott Miért jó, hogy nem szerethet senki aki fél A horgony lent van régen, kihullott már a remény Senki se ugrik Itt mindenki fél Senki se ugrik Itt mindenki fél Test-e a testben, ezt a rendszer dönti el Kiből legyen holnap majd egy beteg kisember Test-e a testben ezt a rendszer dönti el Kiből legyen holnap majd egy beteg kisember Na meg az élet, a nagy közhelyek, ezek a motivációs félék Hitesd el, hogy így lehet sokkal szebb a játék De mit tegyen kinek élete nem lehet a tv-n Ki két kezével küszködik, hogy legyen mi hó végén Miért jó, hogy nem szerethet senki aki fél A horgony lent van régen, kihullott már a remény Miért jó hogy nem szerethet senki aki fél A horgony lent van régen, kihullott már a remény Senki se ugrik Itt mindenki fél Senki se ugrik Itt mindenki fél Mert a hatalom csak egy primitív rend Min osztozkodni nem lehet Ott senki nem akar jobb helyet És megint jönnek a közhelyek Hogy változtatni nem lehet De a reménynek még adj helyet Ha megbékélni nem lehet De a reménynek még adj helyet Ha megbékélni nem lehet De a reménynek még adj helyet Ha megbékélni nem lehet Miért jó, hogy nem szerethet senki, aki fél A horgony lent van régen, kihullott már a remény Senki se ugrik, itt mindenki fél Senki se ugrik, itt mindenki fél