Fordított

FORDÍTOTT

Kopár sziklákat áztat a szél

állok a hegy tetején.

lassan mozog az egész

elhagytam, nemis az enyém.

Közeleg a szürkeség

és önmagát tépi szét,

ahogy odahúz a horizont,

a tenger forditott.

Most kilépek a szélére,

a dolgaimat tartsd rendbe'.

A láncok bársonyban,

vas lakattal, vas dobozban.

Zúg a fülembe vér,

úgy vártam, hogy elvigyél.

A testem elrugaszkodik,

de nem én, én nemis voltam itt.