album cover
APA
641
Hip-Hop/Rap
APA was released on October 31, 2025 by Escape Plan Recordings as a part of the album EXTÁZIS
album cover
Release DateOctober 31, 2025
LabelEscape Plan Recordings
Melodicness
Acousticness
Valence
Danceability
Energy
BPM80

Credits

PERFORMING ARTISTS
bongor
bongor
Performer
COMPOSITION & LYRICS
Márk Csernovszky
Márk Csernovszky
Composer
Csongor Berta
Csongor Berta
Lyrics
PRODUCTION & ENGINEERING
Miklos Kovacs
Miklos Kovacs
Engineer
Márton Fenyvesi
Márton Fenyvesi
Engineer

Lyrics

Én apukám
Senki sem mentett meg
Én traumám
Most tovább elengedlek
Generációs átok, elbaszott sorsok
Ma feltakarítom utánatok a mocskot
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem!
Mióta eltemettünk sokadszor lement a nap
De van egy mondat, ami egész végig bent ragadt
Lehet, hogy nem lesz szép, az amit mondok
De legyen ez egy búcsúlevél
És tegyünk a végére pontot
Előttem nem volt apakép
Csak ez a tátongó szakadék
Otthoni csatatér
Apa megint részegen hazaér
Kimondatlan dolgok
A szekrényben bent a csontok
A csöndedből, a hiányodból
Faragtam egy szobrot
Egy odaadó, jóságos férfit, aki józan
De hozzá hiába szóltam
Mert minden szobor szótlan
Talán szerettél, de nem igazán éreztetted
Hogy hogy vagyunk, vagy mi van bennünk
Soha nem kérdezted meg
Megértettem, az a kibaszott alkohol, amitől
Kibicsaklott a világ és elszabadult a pokol
Te voltál az egy kiszámíthatatlan tényező
De lassan otthonossá vált minden, ami széteső
Hozzánk nem jöhetett senki
Mert apa már megint vedel
Rettegtünk attól, hogy éppen
Milyen állapotban leszel
Az egekben voltál, de mindenről lemondtál
A világ legboldogabb boldogtalan embere te voltál
Egy éves lehettél, amikor elhagyott az apád
Alig szóltunk egymáshoz, hamar meghúztad a határt
Nem hibáztatlak már semmiért magas lóról
Végső ideje, hogy kijöjjek ebből az áldozati pózból
Semmit nem tudtam rólad és te se rólam
Egyszer kérdeztem meg tőled, hogy milyen volt Koszovóban?
Azt mondtad a 60 fős osztagból Szabadkára
Hárman jöttetek vissza és a téma végleg le van zárva!
De én irigy voltam azokra a gyerekekre végül
Akiket megölel az apjuk csak úgy, minden ok nélkül
Ha én is mindent jobban csinálok, majd kiérdemlem végül
De a pia volt a fiad és őt vetted feleségül!
Lassan összeraktam, kellett két évtized
Hogy milyennek kéne lennie egy igazi férfinek
Karakánnak, nyugodt erőnek és érzékinek
De én csak az apaszobor felszínét láttam, ami jéghideg
Egyszer a semmiből elkattant az agyad
Elővetted a szolgálati fegyvert, hogy most megölöd magad
Hárman próbáltunk lefogni, de hiába
Majd berohantunk anyával a másik szobába zihálva
Lélegzetvisszafojtva feküdtünk az ágyba
Egy eldördülő lövésre várva
Azt a csöndet apa, megjegyzem egy életre
Az a csönd menetet vágott az agyunkba, az éjjelbe
Múlt az idő, a nyár követte a tavaszt
Akkor éjjel mégsem húztad meg a ravaszt
A lassú öngyilkosságot választottad inkább
Elnyelted a világ sötétjét, a pálinkát
Egyszer csörrent a telefon, anya hívott sírva
Tizenöt éve már, hogy letettünk a sírba
Holtan feküdtél, az arcod merev volt és komor
És tényleg úgy festettél, mint valami szobor
A halálod után képzeld befejeztem a színész szakot
Több színházban is játszottam, azt mondták, jó színész vagyok
Szövögettem még több tervet
Nem volt elég, még több kellett
Úgy döntöttem, zenész leszek
És bevonzok még több embert
Hogy valami ürességet belül helyre billentsek
Egyre többen elismertek, azok, akik nem ismernek
Miattad mentem előre végig, mint a hadvezérek
És miattad hittem egész úton, azt, hogy szart se érek
Hogy ne érezzek érzéseket, a legmélyüket
Lassan napi 6 sör kellett és vodkából még félüveg
Két gramm kóla, két új nóta, toltam rá még gyógyszereket
Nézd meg apa mire vittem, szeretnek és jól keresek!
Folytattam, hogy hátha még több szeretetet nyerek ezzel
Kár, hogy összekevertem az elismerést a szeretettel
Kijöttem a nagypályára, nem vagyok a legügyesebb
Soha nem leszek a legjobb, de én lettem a legüresebb!
Csak öntöttem magadba a söröket, a feleseket
15 éve eltelt, de még mindig veled feleselek
Büszke vagy-e rám, mint apa a fiára?
Végül bekerültem a... pszichiátriára
Hogy az egész élet kurvára értelmetlen
Ezt üzented meg az életeddel
Pedig itt ül velem szemben egy forma
Az anonim gyűlésen, aki te lehettél volna
Már rég nem sóvárog és 10 éve józan
Visszakapta az életét és teljesen jól van
Édesapám, a síromig szeretlek
De itt az idő, most tovább engedlek!
Generációs átok, elbaszott sorsok
Ma feltakarítom utánatok a mocskot
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem
Generációs átok, elbaszott sorsok
Ma feltakarítom utánatok a mocskot
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem
Written by: Csongor Berta, Márk Csernovszky
instagramSharePathic_arrow_out􀆄 copy􀐅􀋲

Loading...